Második bajnoki mérkőzését játszotta U13-as csapatunk, amely jó lehetőséget kínált arra, hogy kiderüljön: sikerült-e előrelépni az első találkozóhoz képest, vagy lejtmenetben vagyunk. A Velence elleni idegenbeli meccs pontosan azt hozta, amit egy ilyen időszakban talán várni lehet: sok küzdelmet, kevés szép megoldást, de mindkét fél részéről látható törekvést a győzelem megszerzésére.

A találkozó első játékrésze egyértelműen a hazai csapat fölényét hozta. Velence többet birtokolta a labdát, bátrabban vállalt kockázatot, és ennek eredményeként meg is tudta szerezni a vezetést. Nálunk, ebben a periódusban inkább az alibi játék dominált, ezért ritkábban is jutottunk el az ellenfél kapujáig, és támadásainkban is hiányzott az átütőerő. A játék képe alapján a szünetre megszerzett 1–0-s hazai vezetés teljesen megérdemelt volt.

A második félidőre azonban más arcát mutatta csapatunk. Az edzői szavak talán segítettek, de az biztos, hogy a fiúk némileg agresszívabban, több futással és eredmény javítással léptek pályára. Ennek köszönhetően fokozatosan átvettük az irányítást, és egyre több időt töltöttünk az ellenfél térfelén, így a némi fölény végül eredménnyel is párosult, hiszen sikerült kiegyenlítenünk, amivel teljesen nyílt lett a mérkőzés. Az utolsó percekben mindkét oldalon voltak lehetőségek, de újabb gól már nem született, így maradt az 1–1-es döntetlen.

Fontos kiemelni, hogy a játék összképe alapján az iksz igazságosnak mondható. Mindkét gárdának megvoltak a maga erősségei: a Velence főként az első félidőben, mi pedig inkább a másodikban játszottunk jobban. Emellett akadtak helyzetek mindkét kapu előtt szép számmal, de ezeket egyik csapat sem tudta gólra váltani.

Ha a körülményeket nézzük, a pálya minősége aligha segítette a játékosokat. A száraz, fű nélküli, göröngyös talaj inkább az állóképességet és a szerencsét tette próbára, mintsem a labdarúgó-technikai tudást. Mindezek ellenére egyik fél sem hivatkozhat kifogásként a körülményekre, hiszen mindkét csapat ugyanazon a pályán játszott, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdve.

Hogy elégedettek lehetünk-e az egy ponttal? Nézőpont kérdése! A mérkőzés képe alapján akár meg is nyerhettük volna a találkozót, de az első félidő gyengébb játéka miatt a döntetlen reális eredménynek mondható. Az viszont biztos, hogy a második félidőben mutatott játékra lehet építeni. Ha ebből tudunk erőt meríteni, akkor a hétfői Bicske TC ellen már nem csak pontot, hanem győzelmet is hozhatunk haza.

Összességében a Velence elleni mérkőzés jól megmutatta, hogy csapatunk képes reagálni a nehézségekre, képes változtatni az előre játékban. Az 1–1 nem hozott teljes elégedettséget, de egy újabb lépcsőfokot igen, amely a fejlődés útján elengedhetetlen.