Elkezdődött a Bozsik őszi szezon!

Ez az egész Bozsikos megmérettetés (fél év alatt 4-5 torna), egy futball verseny sorozat kiegészítő rendezvényeinek kellene lennie. Egy amolyan, valódi focifesztiválnak kellene lennie!

Mit jelent ma ez az UP Bozsikos rendezvény?

• A gyerekeknek, amolyan „a minden”! Nem is csoda, hiszen csak itt tudnak megmutatkozni a futballpályán, hivatalos játékokon. Az egyik felének csak egy gagyi játék, míg a másik felének maga a mennyország. Na, de elég a fejlődéshez ez a rendezvény?
• A szülőknek? Országos átlagban, a többségnek, a magamutogatás a saját gyermekén keresztül. Sok pályán és helyszínen tapasztalható, hogy hangosan, szakmaiatlanul szólnak be a pályára, de hallatni saját hangjukat, egyfajta „itt vagyunk-láthatjátok”! – szerencsére ez a mi klubunkban nagyon kevéssé ismert..
• Edzőknek? Phuuúú, ez aztán a …. Szerencsére már vannak olyan edzőkollégák, akik nem a csapatuk Bozsikos eredményességén mérik a sikert, hanem a játékértés, a játékminőségen keresztül. A játékossá válási fejlődés legtöbb esetben nem a mérkőzés eredményekben mutatkozik, hanem a játékosok magasabb szintre emelésében. Sokan nem értik ezt, pedig csak ilyen szemüvegen volna szabad készülni és versenyeztetni minél több alkalommal a gyermekeket.
• A klubnak? hát, amíg van TAO, addig a kötelező feladatok legnagyobbika!  Sajnos, szinte csak itt lehet és kell szerepeltetni a gyerekeket, hogy a klubok életben tudjanak maradni és megalapozni „esetleg” a nagyobb korosztályok megtartását, feltöltését.

Szolgálja az esemény, a gyermekek fejlődését a mindennapokban? Természetesen nem! A heti edzések minősége, elsősorban nem itt mutatkozik meg, hanem majd évek múlva. Pont úgy, mint az iskolában: aki alig tud olvasni, hiába visszük országos versenyre, nem éri el azt a célt, amelyet kitűztek az érintettek! Szoktam figyelni a Torna alatt a gyermekeket, az edzőket, a szülőket és az MLSZ ellenőreit (na ez vicc volt). Olyannak tűnik az esemény, mintha senki sem értené, miről kellene szólnia ennek a gyermekfutball eseménynek!

Miről kellene szólnia a Bozsik rendezvénynek?

Elsősorban a játékról!

Minél több játék lehetőségről, és benne a tanult, ösztönös beltartalomnak! Ha egy csapat erősebb ellenfél ellen játszik, akkor nem lehet a cél feltétlenül a győzelem, hanem a tanult dolgok tudatos és szabad döntéseinek tapasztalatát gyűjtögetni. Játék közben láthatjuk, melyik gyermek játékosunk mentálisan erősebb, tudatosabb, lazább stb.. mint a másik.

Az edzéseken a legtöbb esetben másként játszanak a gyerekek, mint a mérkőzések megmérettetésein.

Nem csak a kis lelki világuk miatt, hanem az edzői és szülői irányítás, hozzáállása miatt. A gyermekek ebben a korban nagyon érzékeny lelkek, akik közül van, akit lehet és vannak, akiket kevésbé lehet terhelni (mentálisan és fizikailag is).

Győzelem vagy Vereség?

Mindkettőt meg kell élni ahhoz, hogy minden tekintetben fejlődjenek a játékosok (gyermek és felnőtt szinten is). Na, de mikor és milyen korosztályban?

Gyermek és felnőtt szinten is, fontos tényező! De, sokszor mondom, hogy U12-ig az eredményeket meg kell előznie a tapasztalat szerzésnek, a játéknak és a szakmai fejlődésnek.

Ennek tükrében kell figyelnünk a Herceghalmi SE utánpótlás mérkőzéseinket.

A mai napon, sok pozitív történés mellett, nyilván voltak rosszabb megoldásaink is a pályán, de mindebből is tanulunk. Javítgatjuk majd az edzéseinken és a további Bozsik torna szereplések alkalmával.

Az öltöző felújítás, az új labdák beszerzése után az új garnitúra is rendelkezésünkre állt a mostani új Bozsik eseményen, hogy még mosolygósabbak legyünk.

Felavattuk az új felszerelésünket, amit nagyon dicsértek a csapatok edzői, vezetői és az ellenfél játékosai is. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen apró lépésekkel tudunk előrébb lépni a mindennapokban.

Ezen a napon az U11-es csoportban szerepeltek játékosaink, akik között három 9 évet betöltött is pályára lépett. A betegségek miatt csak egy cserével játszottuk a hat mérkőzést (ezúttal is kívánjuk, hogy mielőbb gyógyuljanak a kis harcosaink).

Ellenfeleink a Dunakeszi 1-2, Törökbálint, Asterix, Viadukt 1 és 2 voltak, akikkel nagyon jó kis meccseken szereztünk tapasztalatokat! Labdakihozatal és elleni, a pontrúgások, a középkezdés, az oldalberúgás, az 1v1 és megannyi más területen is előrébb léptünk.

A mai napon Kovács Máté újoncunk kapta az elismerő oklevelet, amelyet hozzáállásával és játékával érdemelt ki.

Örömmel és jól elfáradva indultunk hazafelé, hogy a legközelebbi Bozsik Tornára újra felkészülhessünk.

Hajrá Herceghalom