Az őszi mérkőzés még inkább emlékezetes marad., hiszen akkor a fiúk Felcsúton tudtak 2–1-re nyerni, ami önmagában is kiemelkedő teljesítmény volt. Nem egyszerűen három pontot szereztünk, hanem egy olyan ellenfél otthonában győztünk, amely évek óta meghatározó szereplője a korosztálynak, és amelyet nagyon kevesen tudnak megszorítani, még kevesebben legyőzni. Az a siker nyilvánvalóan plusz motivációt adott az akadémiai csapatnak a mostani visszavágóra, amely mérkőzésen ismét 2–1-es eredmény született, csak most fordított előjellel. Ebből azonban nem csak azt kell látni, hogy ezúttal az ellenfél nyert, hanem azt is, hogy a két mérkőzés összesítése 3–3 lett. Ez a szám önmagában is beszédes. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, milyen különbségek vannak a két egyesület lehetőségei között. A Puskás Akadémia játékoskerete, szakmai háttere és infrastruktúrája természetesen más dimenziót képvisel, mint amiből nekünk dolgoznunk kell. Herceghalmon jóval szűkebb létszámmal és szerényebb körülmények között zajlik a mindennapi munka. Ráadásul a 20×40 méteres felkészülési játékterület sok szempontból korlátozza a nagypályás játék bizonyos elemeinek fejlődését: mások a távolságok, szűkebbek a kapcsolódási pontok, kevesebb tér nyílik a nagyobb területű játékhelyzetek gyakorlására. Ezek valós tényezők, de nem kifogások. Nem is kell azoknak lenniük.

Pont az ad különös értéket ennek a párharcnak, hogy a hercegi fiúk ilyen háttérrel is képesek voltak felvenni a versenyt egy náluk jóval nagyobb és túltámogatott rendszerrel. Miközben ellenfelünk a legtöbb mérkőzését fölényesen, sok góllal nyeri meg, az elmúlt időszakban mi voltunk azok, akik előbb győzni tudtak ellenük, majd döntetlen közeli összképet mutató visszavágót játszottak velük. Ez nem lehet véletlen, sokkal inkább munka, hozzáállás és karakter kérdése. A mostani mérkőzésben ráadásul benne volt a fordított eredmény lehetősége is. A csapatunk 0:2-nél sem esett össze, nem adta fel, és végig versenyben maradt. Ez fontos visszajelzés számunkra, hiszen ilyen találkozó után nem az a feladatunk, hogy magyarázatokat keressünk a vereségre, hanem az, hogy tisztán értékeljünk. Mi működött, miben voltunk erősek, és hol kell még fejlődnünk. Ez a gondolkodás visz előre bennünket.

Büszkék vagyunk a hercegi srácokra, mert ezen a két mérkőzésen nemcsak szép eredményt mutattak fel, hanem tartást is. Megmutatták, hogy szervezettséggel, bátorsággal és alázattal komoly ellenfelei lehetnek olyan csapatoknak is, amelyek papíron jóval kedvezőbb helyzetből indulnak. Most azonban már nem a múltból kell építkeznünk, hanem a következő feladatokra kell koncentrálni, hiszen a bajnokság folytatódik, és minden új mérkőzés új bizonyítási lehetőség. Ehhez ugyanarra lesz szükség, mint eddig: figyelemre, fegyelemre, koncentrációra és alázatos felkészülésre.

A munka megy tovább… 

hajrá Herceghalom SE