Állandó téma a vezetők, edzők, szülők és játékosok körében…
Győzniük kell minden meccsen! – avagy Képezni kell a jövő utánpótláskorú játékosait?
Mindenkinek megvannak a saját gondolatai a témáról, amiben szinte mindenkinek igaza van, de valamiért mégsem értjük még a kérdéseket sem. Így van ez a magyar labdarúgásban!
Amikor nyer egy utánpótlás csapat, akkor csakis a győzelem szellemisége lengi be az eget és arról beszélünk milyen jó a képzésünk. Na, de ha kikap ugyanez a csapat, akkor a válaszok többnyire: nem az eredmény számít, hanem a képzés folyamata, a szakmai elképzelés megteremtése a jövő focistáinak..
Szinte már közhelyesek a válaszok és minden ami körül veszi ezt a témát! Nézzük meg, mi hogyan látjuk ezeket a dolgokat! Mi nem a meccsek után magyarázkodunk és nem is előre védekezünk a kudarcok miatt, hanem…
A mi egyesületünkben megpróbálunk szakmai nézőpontokat egymásnak feszíteni és ha kell vitatkozni. A szakmai viták (megfelelő stílusban), mindig és minden résztvevőt magasabbra emel a tegnapi napnál, mert mindennap tanulunk valamit! Ha jót tanulunk az előrébb visz, és ha a nézetünk egy bizonyos témában meg is bukik de mégis tanultunk belőle, hiszen a hiba felismerése és megértése, félretevése még magasabbra emeli az edzői tudásunkat.
Nem csak a magyar labdarúgásban hanem az egyesületen belül is vitatkozni kell, hiszen a futballt oktatni az nem egy egyszerű matematikai képlet.
Nincsenek egyértelmű helyzetek és megoldások!
Bárkinek könnyű megmondania, hogy a jelenlegi felnőttcsapatban ki a legjobb játékos, de azt jóval nehezebb megmondani, hogy az U13 vagy az U15-ös csapatból ki lesz a legjobb játékos huszonegy néhány éves korában.
A mi esetünkben is így van ez!
Tehát, nem elég csak edzetni és versenyeztetni a játékosokat, hanem Képezni kell!
Arra próbálunk meg törekedni, hogy a klubon belül az edzőink szakmai koncepcióban kb. nyolcvan százalékban azonos irányvonalak mentén gondolkodjanak és ennek tekintetében készítsék fel a játékosokat! A maradék húsz százalékban, viszont szabad kezet kapnak.
A játékosok szinte mindannyiukkal dolgozik majd, és ahogy lépkednek a korosztályos szinteken fontossá válik, hogy mindenkitől tanuljanak valami újat, miközben az alapelvek változatlanok.
A Herceghalmi klubnál hosszú távú befektetésként tekintünk a csapatokra és a játékosokra, az edzőket pedig nem kizárólag az eredmények alapján értékeljük.
Az eredmény csak egy apró részlete az egész képnek. Akit csak ez érdekel, az a szurkoló.
Mi nem szurkolók vagyunk, hanem profi gondolkodású edzők. Az eredményeket mindenki látja, de minket az is érdekel, hogy mit és hogyan edzett a csapat héten.
- Hogyan játszottunk a meccsen?
- Mit mondott az edző a szünetben?
- Segített-e a játékosoknak megoldani a mérkőzés problémákat a pályán?
- Úgy készíti-e fel az edző a csapatát, ahogy azt megköveteljük tőle?
Sok-sok apró részlet, amiben mi hiszünk!
Az alábbi gondolatok csak egy feltételezés, hogy megérthetővé tegyük a klub filozófiánkat:
„Lehet, hogy van olyan edző aki a bajnokság végén második vagy harmadik helyen végez a csapatával, és azt mondjuk neki, jó munkát végeztél! De, az is megeshet, hogy valaki úgyszintén bronzérmet szerzet, mégis úgy véljük, nem végezte jól a feladatát.”
és itt jön képbe a koncepciónk!
Ha a tizenhárom éves korosztályban olyan tehetséges fiút látunk, aki fizikailag még nem képes a nagyobb testű játékosok ellen érvényesülni, és emiatt akár pontokat is veszíthetünk…
Nos! Biztos, hogy betesszük a kezdőbe! -hogy ez a mi esetünkben szükséges-e vagy a létszám miatt van, esetleg ez mutatja meg a koncepció a lépésünket, az mindegy!
A fejlődése ugyanis sokkal fontosabb, mint hogy éppen második vagy harmadik helyen végez-e a csapatunk. Persze, tudjuk, hogy mi még nem tartunk itt sem.
De, a célunk, hogy a nálunk lévő kis focistából, huszonéves korára remek futballista váljon, nem pedig az, hogy tizenévesen ezüst- vagy aranyérmes csapatban játsszon.
Ehhez viszont „koncepció és tudatos stratégia” kell, aminek még nagyon az elején járunk! De! Tudatosság, koncepció és elhatározás nélkül csak amolyan játszótéri kis focicsapat lennénk és „mi” ebből az árnyékból mi kifogunk lépni! – mert akarjuk és tudjuk, hogy merre felé haladjunk…
