Korosztályos képzési program 9-11 éveseknek

Technikai biztonság, gyors döntés és egyre tudatosabb játék

A 9–11 éves korosztály a labdarúgóvá válás egyik legfontosabb tanulási időszaka.

A gyermekek ebben az életkorban már képesek pontosabban figyelni, összetettebb feladatokat megérteni, több szempontot egyszerre érzékelni, és egyre tudatosabban együttműködni társaikkal. Ugyanakkor továbbra is nagy szükségük van a játékosságra, a sok labdaérintésre, a próbálkozás szabadságára és a sikerélményre.

A Herceghalom SE U10–U11-es képzésében ezért a technikai fejlődést nem választjuk el a játékhelyzettől.

Nemcsak azt tanítjuk meg, hogyan kell passzolni, labdát átvenni vagy cselezni, hanem azt is, hogy:

• mikor érdemes ezt a megoldást választani;
• mit kell előtte észrevenni;
• hogyan helyezkedjen a játékos;
• merre folytathatja a játékot;
• és mi történik a döntése után.

A célunk olyan gyermekek fejlesztése, akik egyre bátrabban bánnak a labdával, képesek felismerni egyszerű játékhelyzeteket, és fokozatosan megtanulnak felelősséget vállalni saját döntéseikért.

Mire építünk?

A 9–11 éves korosztály képzése az előző években megszerzett mozgásos, koordinációs és labdás tapasztalatokra épül.

Nem feltételezzük azonban, hogy minden gyermek azonos előképzettséggel érkezik.

Van, aki több éve rendszeresen sportol, más később kapcsolódik be. Egyes játékosok technikailag ügyesebbek, mások gyorsabban érzik meg a helyzeteket, vagy bátrabban vállalják a párharcokat.

Ezért ebben a korosztályban is fontos a differenciált fejlesztés.

A játékosokat nem kizárólag egymáshoz hasonlítjuk, hanem azt is figyeljük, hogyan változnak saját korábbi teljesítményükhöz képest.

Fő képzési céljaink

A 9–11 éves korosztályban a következő területeket tartjuk meghatározónak:

• stabilabb labdakezelés;
• pontosabb passz és labdaátvétel;
• tudatosabb körülnézés;
• nyitott testhelyzet kialakítása;
• bátor 1v1 játék;
• megjátszhatóság labda nélkül;
• gyors reakció labdavesztés után;
• egyszerű létszámfölényes helyzetek felismerése;
• együttműködés párokban és kis csoportokban;
• a játék szabályainak és alapelveinek megértése;
• önállóbb döntéshozatal.

Ebben az életkorban nem kész taktikai rendszereket szeretnénk betanítani. Olyan alapokat alakítunk ki, amelyek később többféle játékhelyzetben és csapatstruktúrában is használhatók.

Technikai fejlesztés játékhelyzetben

A technikai képzés továbbra is kiemelt szerepet kap, de a technikát nem elszigetelt mozdulatként kezeljük.

A játékosnak meg kell tanulnia, hogy a technikai végrehajtás mindig összefügg a környezettel.

Fejlesztjük:

• a labdavezetést különböző sebességgel;
• az irány- és ritmusváltást;
• a labdaátvételt belsővel, külsővel és talppal;
• az első érintés irányát;
• a rövid és középtávolságú passzt;
• a távolabbi láb használatát;
• a gyengébb láb bevonását;
• a labdavédelmet;
• a cselezést;
• a kapura lövést és befejezést.

A végrehajtás minőségét nemcsak az alapján értékeljük, hogy a játékos eltalálta-e a labdát vagy pontos volt-e a passza.

Azt is nézzük:

• megfelelő pillanatban választotta-e a megoldást;
• látta-e a társát;
• érzékelte-e az ellenfelet;
• jó irányba indult-e az első érintése;
• és segítette-e a következő játékhelyzetet.

Körülnézés és tájékozódás

Ebben a korosztályban tudatosan kezdjük tanítani, hogy a játékos a labda érkezése előtt is figyeljen.

A körülnézés nem önálló technikai elem, hanem a döntés előkészítésének része.

A játékos tanulja:

• hol helyezkedik a védő;
• melyik oldalon van szabad terület;
• hol található a társa;
• nyomás alatt van-e;
• merre érdemes átvennie a labdát;
• és milyen lehetősége van a következő akcióra.

A cél az, hogy ne a labda megérkezése után kezdjen el gondolkodni.

A jó testhelyzet és a korábbi tájékozódás több időt ad a játékosnak, és magabiztosabbá teszi a döntéseit.

1v1 játék – bátorság és felelősség

A 9–11 évesek képzésében továbbra is fontos szerepet kap az 1v1.

A támadó játékosnak meg kell tanulnia:

• bátran kezdeményezni;
• megindulni a szabad terület felé;
• ritmust és irányt váltani;
• testcselt alkalmazni;
• megvédeni a labdát;
• és felismerni, mikor érdemes cselezni vagy passzolni.

A védekező játékos tanulja:

• a megfelelő távolságot;
• a jó testhelyzetet;
• a terelést;
• a türelmet;
• a labdaszerzés pillanatát;
• és azt, hogyan kerülje el a meggondolatlan kilépést.

A párharc nemcsak technikai feladat. Döntés, bátorság, felelősség és alkalmazkodás is egyben.

Passzjáték és megjátszhatóság

Ebben az életkorban egyre fontosabbá válik, hogy a játékos ne csak akkor vegyen részt a játékban, amikor nála van a labda.

Meg kell tanulnia megjátszhatóvá válni.

Ennek része:

• megfelelő távolság kialakítása;
• jó passzszög felvétele;
• kilépés az ellenfél takarásából;
• mozgás a passz után;
• a társ támogatása;
• és a szabad terület felismerése.

A passzjáték nem a labda egyszerű továbbadását jelenti.

A jó passz:

• megfelelő ütemben érkezik;
• megfelelő lábra megy;
• segíti a társ következő mozdulatát;
• és előkészíti a játék folytatását.

A játékosok fokozatosan megtanulják, hogy a passz után a feladatuk nem ér véget. Új helyzetet kell kialakítaniuk, újra megjátszhatóvá kell válniuk, vagy területet kell nyitniuk a társ számára.

Kisjátékok és létszámfölényes helyzetek

A kis létszámú játékok a képzésünk egyik legfontosabb eszközei.

A 2v1, 2v2, 3v2, 3v3 és jokeres játékok lehetővé teszik, hogy a gyermekek gyakran kerüljenek döntési helyzetbe.

Ezekben tanulják:

• mikor vezessék a labdát;
• mikor passzoljanak;
• hogyan használják ki a létszámfölényt;
• hogyan nyújtsanak támogatást;
• hogyan védekezzenek együtt;
• és hogyan reagáljanak a játékhelyzet változására.

A kisjátékok előnye, hogy minden gyermek aktív marad, sokszor találkozik a labdával, és a hibák után gyorsan új helyzetbe kerülhet.

Rondo mint tanulási környezet

A rondo ebben a korosztályban fokozatosan kap egyre nagyobb szerepet.

Nem azért alkalmazzuk, hogy a játékosok látványosan sok passzt adjanak egymásnak, hanem azért, mert a rondo sűrítve jeleníti meg a játék fontos elemeit.

Tanítja:

• a megjátszhatóságot;
• a passzszögek kialakítását;
• a megfelelő távolságokat;
• a gyors körülnézést;
• a testhelyzetet;
• a labda megtartását nyomás alatt;
• a védők mozgásának felismerését;
• és a labdavesztés utáni reakciót.

Ebben az életkorban használhatunk egyszerűbb 3v1 és 4v1 formákat, majd fokozatosan megjelenhet a 4v2, a 3v3+2 jokeres játék és más kis létszámú pozíciós feladat.

A rondo akkor értékes, ha a játékos érti, mit tanul belőle, és a tapasztalatot később mérkőzéshelyzetben is alkalmazni tudja.

Labdavesztés és labdaszerzés

A gyermekeknek fokozatosan meg kell érteniük, hogy a játék a labda elvesztésekor vagy megszerzésekor azonnal megváltozik.

Labdavesztés után tanulják:

• az azonnali reakciót;
• a labdás játékos megtámadását;
• a közeli passzsávok lezárását;
• a társ segítését;
• és szükség esetén a visszarendeződést.

Labdaszerzés után figyelniük kell:

• van-e lehetőség gyors előrejátékra;
• hol található a szabad társ;
• melyik terület nyílt meg;
• vagy szükséges-e előbb megtartani a labdát.

Ebben az életkorban nem merev átmeneti sémákat tanítunk, hanem gyors érzékelést és megfelelő első reakciót.

Futsal és futball együtt

A HSE képzésében a futsal és a futball egymást erősíti.

A futsal kisebb területe és gyorsabb játékritmusa sok olyan helyzetet teremt, amely fejleszti:

• a labdabiztonságot;
• a rövid passzjátékot;
• a talpas labdakezelést;
• a testhelyzetet;
• a gyors döntést;
• az 1v1 játékot;
• a rövid együttműködéseket;
• és az átmenetek sebességét.

A futsalban megszerzett tapasztalatokat tudatosan kapcsoljuk a nagypályás futballhoz.

A cél nem két külön rendszer megtanítása, hanem olyan játékos fejlesztése, aki többféle térben, többféle nyomás alatt és eltérő játékritmusban is képes alkalmazkodni.

Grund és a szabad játék

A szervezett edzés mellett továbbra is fontos a szabad játék.

A grundhelyzetekben a gyermekek:

• önállóan alakítják a szabályokat;
• csapatot választanak;
• megoldják a kisebb konfliktusokat;
• vállalják saját döntéseik következményeit;
• és szabadabban használják kreativitásukat.

A grundfoci nem az edzői munka hiánya.

Olyan tanulási közeg, ahol a gyermek saját tapasztalatból fedezhet fel megoldásokat, és a játék nem kizárólag felnőtt utasításokból épül fel.

A posztok kérdése

A 9–11 éves játékosoknál már megjelenhetnek jellemző szerepek és erősségek, de nem szeretnénk őket túl korán egyetlen posztra korlátozni.

Fontos, hogy többféle helyzetet megtapasztaljanak:

• támadjanak és védekezzenek;
• játsszanak középen és szélen;
• kerüljenek labdakihozatali helyzetbe;
• legyen lehetőségük kapura támadni;
• és időnként a kapus szerepét is kipróbálják.

A többféle tapasztalat segíti a játék egészének megértését, és később megalapozottabbá teszi a posztválasztást.

Koordináció és fizikai fejlődés

Ebben az életkorban a fizikai fejlesztés elsősorban játékos, koordinációs és saját testsúlyos formában jelenik meg.

Fontos területek:

• futótechnika;
• egyensúly;
• ritmusérzék;
• irányváltoztatás;
• reakciógyorsaság;
• ugrás és érkezés;
• mozgáskoordináció;
• általános ügyesség.

A cél nem a korai erőedzés vagy fizikai fölény kialakítása.

Olyan mozgásalapot szeretnénk teremteni, amely segíti a technikai tanulást, csökkenti a sérülések kockázatát, és támogatja a későbbi fejlődést.

Mérkőzés és eredmény

A mérkőzés ebben a korosztályban fontos tanulási lehetőség.

A gyermek megtapasztalja:

• a versenyhelyzetet;
• a győzelem örömét;
• a vereség nehézségét;
• a csapat iránti felelősséget;
• a szabályok jelentőségét;
• és azt, hogyan reagáljon nyomás alatt.

Természetesen szeretnénk eredményesek lenni, de nem szeretnénk a pillanatnyi győzelmet a játékos hosszabb távú fejlődése elé helyezni.

Nem tartjuk megfelelőnek, ha a játékos azért nem vállalhat labdakihozatalt, passzt vagy cselezést, mert fél a hibától és a kapott góltól.

A hibák ebben az életkorban a tanulás természetes részei.

Az edző feladata, hogy segítsen megérteni:

• miért történt a hiba;
• mit kellett volna korábban észrevenni;
• milyen másik lehetőség állt rendelkezésre;
• és hogyan lehet a következő helyzetben jobb döntést hozni.

Nem a hibamentes játékot várjuk.

Azt várjuk, hogy a játékos merjen próbálkozni, tanuljon a helyzetből, és egyre tudatosabban játsszon.

Az edző szerepe

A 9–11 évesek edzőjének egyszerre kell tanítania, kérdeznie, irányítania és teret adnia.

Feladata:

• világos tanulási célokat kijelölni;
• életkorhoz illő feladatokat választani;
• sok játékhelyzetet teremteni;
• minden játékost aktívan bevonni;
• megfelelő nehézséget biztosítani;
• különbséget tenni a játékosok aktuális szükségletei között;
• és érthető visszajelzést adni.

Az edző nem oldhat meg minden helyzetet a gyermek helyett.

A kérdezés, a felismerés és az újrapróbálás fontosabb lehet, mint az azonnali kész válasz.

A szakmai követelmény fokozatosan emelkedik, de a tanulási környezetnek továbbra is biztonságosnak és támogató jellegűnek kell maradnia.

A játékos felelőssége

Ebben a korosztályban a gyermek fokozatosan nagyobb felelősséget vállalhat saját részvételéért.

Azt kérjük tőle, hogy:

• érkezzen pontosan;
• készüljön megfelelő felszereléssel;
• figyeljen az edzésen;
• merjen kérdezni;
• próbálja végrehajtani a feladatokat;
• ne adja fel az első hiba után;
• segítse társait;
• fogadja el a közös szabályokat;
• tisztelje az ellenfelet és a játékvezetőt;
• vigyázzon az eszközökre és a környezetére.

Nem várjuk el, hogy minden gyermek ugyanolyan gyorsan fejlődjön.

Azt várjuk, hogy saját lehetőségeihez mérten rendszeresen és nyitottan dolgozzon.

A szülők szerepe

A szülő támogatása ebben az életkorban továbbra is meghatározó.

Fontos, hogy segítse:

• a rendszeres edzésre járást;
• a megfelelő pihenést;
• a pontos érkezést;
• az egészséges napi ritmust;
• és a gyermek pozitív sportélményét.

Azt kérjük a szülőktől, hogy ne irányítsák a mérkőzés közben a gyermekeket, mert az edzői utasítás, a szülői bekiabálás és a játékhelyzet együttesen túl sok, egymásnak is ellentmondó információt adhat.

A mérkőzés után ne kizárólag az eredményről, a gólokról vagy a hibákról kérdezzenek.

Érdemes inkább azt megkérdezni:

• mit élvezett a gyermek;
• mit tanult;
• melyik helyzetet oldotta meg jól;
• és mit szeretne legközelebb másképp csinálni.

Mit szeretnénk elérni a korosztály végére?

A 9–11 éves képzési szakasz végére azt szeretnénk, hogy a játékos:

• magabiztosabban bánjon a labdával;
• mindkét lábát használja;
• a labda érkezése előtt egyre gyakrabban körülnézzen;
• nyitott testhelyzetet alakítson ki;
• bátran vállalja az 1v1 helyzeteket;
• felismerje az egyszerű létszámfölényt;
• tudjon megfelelő távolságban kapcsolódni társaihoz;
• passz után továbbmozogjon;
• labdavesztés után gyorsan reagáljon;
• együttműködjön védekezésben;
• és értse, hogy saját döntéseivel hatással van a csapat játékára.

A cél nem az, hogy 11 éves korára kész futballistává váljon.

Az a cél, hogy biztosabb technikai alapokkal, kíváncsisággal, játékszeretettel és egyre tudatosabb gondolkodással lépjen tovább a következő képzési szakaszba.

A labdát egyénileg tanulja kezelni, de a játékot már a társakkal együtt kezdi igazán megérteni.