Mozgásélmény, labdabiztonság és az első közös játékok
A 6–7 éves korosztály a futballhoz vezető út egyik legérzékenyebb és legfontosabb szakasza.
Ebben az életkorban a gyermek még elsősorban játszani szeretne. Mozgás közben tanul, utánzással fejlődik, rövid ideig képes egyetlen feladatra koncentrálni, és sokkal könnyebben kapcsolódik egy történethez, játékhelyzethez vagy kihíváshoz, mint egy hosszú magyarázathoz.
A Herceghalom SE 6–7 éves korosztályos képzésének ezért nem az a célja, hogy minél korábban felnőtt futballt tanítson.
A cél az, hogy a gyermek:
- megszeresse a mozgást;
- örömmel érkezzen az edzésre;
- biztonságban érezze magát;
- sokszor találkozzon a labdával;
- merjen próbálkozni;
- tanuljon együtt játszani;
- és fokozatosan kialakuljon benne a sporthoz és a közösséghez való pozitív viszony.
Ebben az életkorban minden sikeres edzés egyik legfontosabb jele az, hogy a gyermek a következő alkalommal is vissza szeretne jönni.
Mire építünk?
A 6–7 éves gyermekek mozgásos előélete jelentősen eltérhet egymástól.
Van, aki óvodáskorától rendszeresen sportol, más most találkozik először szervezett foglalkozással. Egyes gyermekek bátran mozognak, mások több időt igényelnek ahhoz, hogy feloldódjanak. Van, aki gyorsan utánoz, míg más inkább saját tempójában fedezi fel a feladatokat.
Ezért ebben a korosztályban különösen fontos:
- a türelem;
- az egyszerű és érthető feladat;
- a sok ismétlés;
- a gyors váltás;
- a játékos keret;
- a folyamatos mozgás;
- és az eltérő fejlődési ütem elfogadása.
A gyermekeket nem egymáshoz mérjük.
Azt figyeljük, hogyan fejlődnek saját korábbi teljesítményükhöz képest.
Fő képzési céljaink
A 6–7 éves korosztályban elsősorban a következő területekre építünk:
- általános mozgáskoordináció;
- egyensúly és ritmusérzék;
- futás, megállás és irányváltás;
- ugrás és biztonságos érkezés;
- labdavezetés;
- labda megállítása;
- egyszerű cselezőmozdulatok;
- kapura törés és gólszerzés;
- bátor 1v1 játék;
- társak és ellenfelek érzékelése;
- egyszerű játékszabályok elfogadása;
- közös játék és együttműködés.
A képzésben nem szeretnénk túl korán merev technikai mintákat vagy taktikai szerepeket rögzíteni.
Először olyan mozgásos és labdás alapokat szeretnénk kialakítani, amelyekre a későbbi korosztályokban biztosan lehet építeni.
A labda legyen állandó társ
A foglalkozásokon törekszünk arra, hogy minden gyermeknek minél több személyes kapcsolata legyen a labdával.
Nem szeretnénk hosszú sorokat és sok várakozást.
A gyermekeknek gyakran kell:
- labdát vezetniük;
- irányt változtatniuk;
- kapura támadniuk;
- megállítaniuk a labdát;
- elindulniuk új irányba;
- cselezniük;
- és újra megszerezniük az elvesztett labdát.
A sok labdaérintés segíti, hogy a gyermek fokozatosan magabiztosabbá váljon, és a labdát ne idegen tárgyként, hanem a játék természetes részeként érzékelje.
Ebben az életkorban a labdával való barátkozás fontosabb a tökéletes technikai kivitelezésnél.
Mozgáskoordináció játékosan
A futballtanulás nem kezdődhet kizárólag a labdával.
A gyermeknek először saját testét kell egyre biztosabban irányítania.
A foglalkozásokon ezért rendszeresen megjelennek:
- futó- és fogójátékok;
- irányváltások;
- egyensúlyi feladatok;
- ugrások;
- ritmusjátékok;
- reakciófeladatok;
- akadályos mozgások;
- labdával és labda nélkül végzett ügyességi kihívások.
A koordinációs fejlesztést nem különálló, monoton gyakorlatként kezeljük.
Játékokba, versenyhelyzetekbe és történetekbe építjük, hogy a gyermekek számára érthető és élményszerű maradjon.
1v1 játék – merj elindulni
A 6–7 éves képzés egyik legfontosabb eleme az 1v1 játék.
A gyermek számára ez az egyik legegyszerűbben érthető futballhelyzet:
- nálam van a labda;
- előttem van az ellenfél;
- el kell jutnom a kapuig;
- vagy vissza kell szereznem a labdát.
A támadó játékos tanulja:
- a labda vezetését;
- a kapu felé történő indulást;
- az irányváltást;
- a ritmusváltást;
- az ellenfél kikerülését;
- és a próbálkozás bátorságát.
A védekező játékos tanulja:
- a labda és a kapu közötti helyezkedést;
- az ellenfél követését;
- a megfelelő pillanatban történő labdaszerzést;
- és azt, hogy a játék labdavesztés után is folytatódik.
Ebben az életkorban nem szeretnénk elvenni a gyermek kedvét a cselezéstől.
Azt szeretnénk, hogy merjen elindulni, merjen hibázni, és saját tapasztalatból ismerje fel, mikor sikerül egy megoldás.
Kis létszámú játékok
A 6–7 éves gyermekek számára a kis létszámú játékok biztosítják a legtöbb valódi játékélményt.
Az 1v1, 2v2 és 3v3 formákban:
- mindenki gyakrabban ér labdához;
- többször kerül kapu elé;
- hamarabb kell reagálnia;
- több támadó és védekező helyzetet él át;
- kevesebb ideig marad kívül a játékon;
- és könnyebben érti meg, mi történik körülötte.
A kisebb játékterület és a kevesebb játékos nem egyszerűsített futballt jelent.
Olyan tanulási környezetet teremt, amely jobban igazodik a gyermekek életkorához és figyelmi képességéhez.
A passz első jelentése
Ebben az életkorban a passzjáték még nem összetett csapatjátékot jelent.
A gyermek először azt tanulja meg, hogy a társ is segíthet a játékban.
A passzhoz kapcsolódó első célok:
- észrevenni a társat;
- megfelelő irányba továbbítani a labdát;
- egyszerűen megjátszhatóvá válni;
- passz után továbbmozogni;
- és elfogadni, hogy a labda megosztása is része a játéknak.
Nem szeretnénk azonban túl korán kizárólag passzolásra nevelni a gyermekeket.
A labdavezetés, a cselezés és az egyéni kezdeményezés továbbra is meghatározó marad.
A cél az, hogy a gyermek fokozatosan felismerje: van olyan helyzet, amikor érdemes tovább vinni a labdát, és van olyan, amikor a társ bevonása segíti a játékot.
Körülnézés és az egyszerű tájékozódás
A környezet érzékelése már ebben az életkorban is fejleszthető, de egyszerű, játékos formában.
A gyermek tanulja:
- hol van a labda;
- merre van a kapu;
- hol helyezkedik az ellenfél;
- merre van szabad terület;
- és hol található a társa.
Nem várunk még összetett, tudatos körülnézési rutint.
Olyan játékokat alkalmazunk, amelyekben a gyermeknek természetes módon kell felnéznie, irányt váltania, jelekre reagálnia és több környezeti információt érzékelnie.
Futsal és a kis terület
A futsal és a kis területen végzett játékok ebben az életkorban különösen hasznosak.
A kisebb pályán:
- gyakrabban kerül a gyermek a labda közelébe;
- gyorsabban követik egymást a helyzetek;
- többször kell irányt változtatnia;
- könnyebben jut kapura;
- és több személyes sikerélményt szerezhet.
A futsalból átvett elemek közül főként a sok labdaérintést, a talppal történő labdakezelést, a gyors fordulást és a közeli játékhelyzeteket használjuk.
Nem külön sportágként, hanem a mozgás- és labdatanulás egyik értékes eszközeként jelenik meg.
Grund és a szabad játék
A gyermekek fejlődésében a szabad játék pótolhatatlan.
A grundjellegű játékban az edző kevesebbet irányít, a gyermekek pedig nagyobb szabadságot kapnak.
Ilyenkor:
- saját megoldásokat keresnek;
- megtanulnak alkalmazkodni;
- egyszerű szabályokat alakítanak ki;
- kezelik a kisebb vitákat;
- választanak;
- újrakezdik a játékot;
- és szabadabban használják fantáziájukat.
A grund nem rendezetlenség.
Olyan tanulási tér, ahol a gyermek felnőtt utasítás nélkül is megtapasztalhatja a játék örömét és felelősségét.
Nincs korai posztkijelölések
A 6–7 éves gyermekeket nem szeretnénk egyetlen poszthoz kötni.
Mindenkinek lehetőséget kell kapnia arra, hogy:
- támadjon;
- védekezzen;
- gólt szerezzen;
- labdát szerezzen;
- középen és szélen is játsszon;
- és időnként a kapus szerepét is kipróbálja.
Ebben az életkorban a sokféle élmény fontosabb, mint a korai specializáció.
A gyermek későbbi szerepkörét nem egy-egy pillanatnyi testi adottság vagy korai teljesítmény alapján szeretnénk eldönteni.
Mérkőzések és Bozsik-rendezvények
A mérkőzés a 6–7 éves gyermek számára elsősorban játék és élmény.
A Bozsik-rendezvényeken és más játékalkalmakon nem kizárólag az eredményt figyeljük.
Fontosabb, hogy a gyermek:
- örömmel vegyen részt;
- merjen labdát vezetni;
- próbáljon kapura támadni;
- labdavesztés után folytassa a játékot;
- segítsen társainak;
- fogadja el az egyszerű szabályokat;
- és fokozatosan megtanulja kezelni a győzelmet és a vereséget.
A pálya széléről érkező túl sok utasítás megnehezítheti a gyermek dolgát.
Ebben az életkorban arra van szüksége, hogy játszhasson, tapasztaljon és saját döntéseket hozzon.
A hiba a tanulás része
A 6–7 éves gyermek sok hibát követ el.
Elveszíti a labdát, rossz irányba indul, nem találja el a kaput, vagy nem veszi észre a társát.
Ez természetes.
A hibát nem büntetésre vagy megszégyenítésre használjuk.
Segítünk a gyermeknek újra próbálkozni, és olyan helyzeteket teremtünk, amelyekben saját tapasztalatból ismerheti fel a jobb megoldást.
A cél nem a hibamentes játék.
A cél a bátor, kíváncsi és kitartó próbálkozás.
Az edző szerepe
A 6–7 éves korosztály edzőjének különösen nagy felelőssége van.
Ő alakítja a gyermek első egyesületi sportélményeinek jelentős részét.
Feladata:
- biztonságos és barátságos környezetet teremteni;
- egyszerűen és érthetően kommunikálni;
- rövid, változatos feladatokat választani;
- sok mozgást és kevés várakozást biztosítani;
- minden gyermeket bevonni;
- észrevenni a félénkebb vagy bizonytalanabb játékost;
- támogatni a kezdeményezést;
- és következetesen, de türelmesen képviselni a közös szabályokat.
Ebben az életkorban az edző nem elsősorban mérkőzést szervez.
Kapcsolatot teremt a gyermek, a labda, a társak és a sport között.
Mit várunk a gyermekektől?
A 6–7 éves gyermekektől életkoruknak megfelelő elvárásokat fogalmazunk meg.
Azt kérjük tőlük, hogy:
- vegyenek részt a játékban;
- figyeljenek a rövid magyarázatokra;
- próbálják ki a feladatokat;
- tartsák be az egyszerű szabályokat;
- ne bántsák társaikat;
- segítsenek az eszközök összeszedésében;
- és jelezzék, ha valami fáj vagy kellemetlen számukra.
Nem várjuk el, hogy hosszú ideig teljes fegyelemben álljanak vagy minden feladatot elsőre pontosan értsenek meg.
Az önfegyelem és a figyelem is fokozatosan fejlődik.
A szülők szerepe
Ebben az életkorban a szülő biztonságot és hátteret ad a gyermek sportolásához.
Fontos, hogy:
- segítsen a rendszeres részvételben;
- biztosítsa a megfelelő felszerelést;
- időben érkezzen a gyermekkel;
- jelezze az egészségügyi vagy egyéb fontos körülményeket;
- támogassa a gyermeket, de ne helyezzen rá eredménykényszert;
- ne irányítsa folyamatosan a pálya széléről;
- és ne hasonlítsa más gyermekekhez.
A mérkőzés vagy edzés után nem szükséges részletes szakmai értékelést adni.
Gyakran elegendő ennyit kérdezni:
Jól érezted magad? Mi tetszett ma a legjobban?
Mit szeretnénk elérni a korosztály végére?
A 6–7 éves képzési szakasz végére azt szeretnénk, hogy a gyermek:
- örömmel vegyen részt az edzéseken;
- magabiztosabban mozogjon;
- bátrabban vezesse a labdát;
- képes legyen irányt változtatni;
- merjen 1v1 helyzetet vállalni;
- felismerje a kaput és a szabad területet;
- egyszerű helyzetekben észrevegye a társát;
- labdavesztés után folytassa a játékot;
- elfogadja a közös szabályokat;
- és pozitív élményekkel lépjen tovább a következő korosztályba.
Nem kész futballistát szeretnénk nevelni.
Olyan gyermeket szeretnénk továbbadni, aki szeret mozogni, szeret játszani, nem fél a labdától, és kíváncsian várja a következő edzést.
Először a játék szeretetét építjük fel. Minden más erre következhet.
