Korosztályos képzési program 13-15 éveseknek

A fejlődés nem mindenkinél ugyanonnan indul

Az U13–U15-ös játékosok eltérő technikai, taktikai és fizikai előképzettséggel érkeznek.

Van, aki több éve rendszeresen edz, más később kezdte a sportot. Egyes játékosok technikailag biztosabbak, míg mások gyorsabban értik meg a játékhelyzeteket. A serdülőkori testi változások miatt ebben az életkorban az erőviszonyok, a koordináció és a mozgásbiztonság is rövid idő alatt jelentősen átalakulhat.

Ezért a képzésben nem feltételezzük automatikusan, hogy minden korábbi alap már megfelelően rögzült.

Szükség esetén továbbra is foglalkozunk:

• a labdaátvétellel;
• a passztechnikával;
• a távolabbi láb használatával;
• a körülnézéssel;
• a testhelyzettel;
• a labdavédelemmel;
• az 1v1 játék alapjaival;
• valamint a labda nélküli megjátszhatósággal.

Az alapok újbóli elővétele nem visszalépés. A játékos fejlődése csak olyan technikai és gondolkodási alapokra építhető, amelyek mérkőzéshelyzetben, ellenfél nyomása alatt is működnek.

Képzési céljaink

Az U13–U15-ös korosztályban olyan játékosokat szeretnénk fejleszteni, akik egyre önállóbban értik és alakítják a játékot.

A képzés fő területei:

A Futball Technika biztonsága nyomás alatt

A technikai végrehajtást egyre inkább valós játékhelyzetekhez kapcsoljuk.

Fejlesztjük:

• az első érintés irányát;
• a passz pontosságát és megfelelő erejét;
• a labdaátvételt különböző testhelyzetekben;
• a gyengébb láb használatát;
• a labdavédelmet;
• a cselezést és az irányváltást;
• a kapura befejezést;
• valamint a technikai végrehajtás sebességét.

Nem az a cél, hogy a játékos zavartalan környezetben látványosan hajtson végre egy mozdulatot. Azt szeretnénk, hogy érzékelje a környezetét, felismerje a lehetőségeket, majd a helyzethez illő technikai megoldást válassza.

Körülnézés és döntéshozatal

A magasabb szintű játék egyik alapja, hogy a játékos ne csak akkor kezdjen gondolkodni, amikor már hozzá került a labda.

Tanulnia kell:

• a labda érkezése előtti környezetfelmérést;
• a társak és ellenfelek helyzetének érzékelését;
• a szabad terület felismerését;
• a következő megoldás előkészítését;
• a kockázat és a biztonság közötti választást;
• valamint a játék ritmusának értelmezését.

A jó döntés nem mindig a leggyorsabb vagy leglátványosabb megoldás. A játékhelyzet dönti el, mikor szükséges gyorsítani, megtartani, visszajátszani vagy irányt váltani.

Labdakihozatal és játéképítés

Ebben a korosztályban egyre tudatosabban foglalkozunk azzal, hogyan indul el a támadás a saját térfélről.

A játékosok tanulják:

• a kapus és a védők együttműködését;
• a megfelelő szélesség és mélység kialakítását;
• a középpályások megjátszhatóságát;
• a védővonalak közötti helyezkedést;
• a nyomás alóli kijátszást;
• a harmadik játékos bevonását;
• valamint annak felismerését, mikor lehet előrefelé folytatni a játékot.

A labdakihozatal nem mereven betanított passzsor. Olyan közös gondolkodás, amelyben a játékosok az ellenfél helyezkedéséhez igazodva keresik a megoldást.

Labdabirtoklás és területhasználat

A labdabirtoklás nem önmagáért való passzolgatást jelent.

A cél, hogy a csapat:

• szabad játékost találjon;
• megfelelő távolságokat alakítson ki;
• új passzsávokat nyisson;
• mozgassa az ellenfelet;
• felismerje a játék irányának megváltoztatását;
• és előkészítse a kapu felé történő előrehaladást.

A labda megtartásának mindig szándéka van. Lehet cél a nyomásból való kilépés, a játék rendezése, az ellenfél elmozdítása vagy a támadás felgyorsításának előkészítése.

Rondo és a pozíciós játékok

A rondo a képzésünk egyik fontos eszköze, de nem önálló cél.

A rondókban a játékos kis területen, folyamatos nyomás alatt találkozik a mérkőzés alapvető problémáival:

• megjátszhatóság;
• passzszög;
• testhelyzet;
• körülnézés;
• szabad játékos felismerése;
• gyors döntés;
• labdavesztés utáni reakció;
• védekezési együttműködés.

A 4v2 rondo például az alapkapcsolatokat, a megfelelő szögeket és a nyomás alatti passzjátékot fejlesztheti.

A 3v3+2 jokeres játékban hangsúlyosabbá válik a létszámfölény felismerése, a játék irányának alakítása és a társak közötti együttműködés.

A 4v4+3 pozíciós játék már összetettebb kapcsolatokat, csapatrészek közötti együttműködést és mérkőzéshez közelebb álló döntéseket kíván.

A feladat értékét nem a passzok száma vagy a gyakorlat látványossága adja, hanem az, hogy a játékos felismeri-e benne a mérkőzésen is előforduló helyzeteket.

Átmenetek

A mai játékban a labdaszerzést és a labdavesztést követő pillanatok kiemelt jelentőségűek.

A játékosoknak meg kell tanulniuk, hogy a helyzet megváltozásakor azonnal új feladatuk keletkezik.

Labdaszerzés után figyeljük:

• van-e lehetőség gyors előrejátékra;
• felismeri-e a játékos a szabad területet;
• tud-e megfelelően kapcsolódni a támadáshoz;
• vagy szükséges-e előbb megtartani és rendezni a játékot.

Labdavesztés után elvárjuk:

• az azonnali reakciót;
• a labda környezetének szűkítését;
• a visszatámadást;
• a passzsávok lezárását;
• vagy szükség esetén a gyors visszarendeződést.

Az átmenetek nem különálló edzésrészek. A legtöbb játékformában folyamatosan jelen vannak.

Védekezés együttműködésben

A védekezést nem kizárólag szerelésként vagy egyéni párharcként értelmezzük.

A játékosnak értenie kell:

• mikor és milyen irányból támadja a labdást;
• hogyan terelje az ellenfelet;
• hogyan zárjon passzsávot;
• mikor biztosítsa a társát;
• hogyan tartsa a csapat távolságait;
• és mikor kell visszalépnie ahelyett, hogy kilépne.

Az egyéni védekezés, a páros együttműködés, a csapatrész működése és az egész csapat szervezettsége egymásra épül.

Futsal és futball kapcsolata

A futsal továbbra is fontos szerepet kap a képzésben.

A kisebb terület és a gyorsabban változó helyzetek segítik:

• a technikai pontosságot;
• a gyors környezetfelmérést;
• a rövid kapcsolatok kialakítását;
• a testhelyzet javítását;
• a párharcok vállalását;
• a labdaszerzést követő gyors játékot;
• valamint a labdavesztés utáni azonnali reakciót.

A futsalból származó tapasztalatokat tudatosan kapcsoljuk a futballhelyzetekhez. Nem két külön sportágat tanítunk egymástól elszigetelten, hanem megkeressük közöttük azokat az összefüggéseket, amelyek a játékos fejlődését szolgálják.

Játékos posztok és szerepkörök

U13–U15-ben már egyre jobban kirajzolódnak a játékosok jellemző szerepkörei, de továbbra sem szeretnénk túl korán egyetlen pozícióba zárni őket.

A játékosnak értenie kell saját feladatait, ugyanakkor azt is, hogyan kapcsolódik más posztokhoz és csapatrészekhez.

A posztspecifikus fejlesztés során foglalkozhatunk például:

• a belső védő labdakihozatalával;
• a szélső védő támadásba kapcsolódásával;
• a középpályás körülnézésével és játékirányításával;
• a szélső játékos 1v1 helyzeteivel;
• a támadó labdaátvételével és kapu felé fordulásával;
• valamint a kapus játéképítésben betöltött szerepével.

A poszt nem egy kijelölt hely a pályán, hanem felelősség, kapcsolat és folyamatos alkalmazkodás.

Fizikai fejlődés és terhelés

A serdülőkorban a játékosok fizikai fejlődése jelentősen eltérhet egymástól.

Ezért a pillanatnyi testmagasságot, erőt vagy gyorsaságot nem azonosítjuk automatikusan a hosszú távú tehetséggel.

A képzésben figyelünk:

• a koordinációra;
• a mozgásminőségre;
• a stabilitásra;
• a gyorsaságra;
• a megfelelő terhelésre;
• a regenerációra;
• és a növekedési időszakokból adódó átmeneti nehézségekre.

A terhelést életkorhoz, fejlettségi szinthez és egyéni állapothoz igazítjuk. A játékos egészsége és hosszú távú fejlődése fontosabb egyetlen edzésnél vagy mérkőzésnél.

Eredmény és képzés

A bajnoki mérkőzésen természetesen győzni szeretnénk.

A versenyzés hozzátartozik a sporthoz, megtanít küzdeni, felelősséget vállalni, nyomás alatt dönteni, valamint kulturáltan kezelni a győzelmet és a vereséget.

Ugyanakkor nem szeretnénk rövid távú eredményért olyan játékot kialakítani, amely megakadályozza a játékosok hosszabb távú fejlődését.

Egy kizárólag hosszú indításokra és második labdákra épülő játék bizonyos mérkőzéseken gyors eredményt hozhat. Ha azonban a játékos nem tanul meg labdát átvenni, körülnézni, nyomásból kijátszani és együttműködni, később nehezebben alkalmazkodik a magasabb játéksebességhez.

A tudatos játéképítés kezdetben hibákkal járhat. Eladott labdák, rossz döntések és kapott gólok is részei lehetnek a tanulásnak.

Ez nem jelenti azt, hogy közömbösek vagyunk az eredménnyel szemben.

Azt jelenti, hogy a győzelemhez vezető utat is fontosnak tartjuk.

A hosszú távú cél olyan csapat kialakítása, amely azért képes eredményes lenni, mert játékosai értik a játékot, technikailag felkészültek, együttműködnek és váratlan helyzetekhez is képesek alkalmazkodni.

Az edző szerepe

Ebben a korosztályban az edzőnek egyszerre kell követelnie és támogatnia.

Világos elvárásokat fogalmaz meg, ugyanakkor segít megérteni azok szakmai okát.

Az edző feladata:

• a foglalkozások megtervezése;
• az egyéni és csapatszintű fejlődés megfigyelése;
• a megfelelő nehézség kialakítása;
• a hibák értelmezése;
• a játékosok kérdezésre ösztönzése;
• az önálló döntések támogatása;
• a következetes visszajelzés;
• és az életkori sajátosságok figyelembevétele.

Nem szeretnénk minden mérkőzéshelyzetet a pálya széléről megoldani a játékosok helyett. Az edzésnek arra kell felkészítenie őket, hogy a pályán önállóan érzékeljenek, döntsenek és alkalmazkodjanak.

A játékos felelőssége

Az U13–U15-ös játékos már egyre nagyobb felelősséget visel saját fejlődéséért.

Elvárjuk tőle, hogy:

• pontosan érkezzen;
• megfelelő felszereléssel készüljön;
• figyeljen az edzésen;
• vállalja a feladatokat;
• merjen kérdezni;
• elfogadja a visszajelzést;
• segítse társait;
• tisztelje az ellenfelet és a játékvezetőt;
• jelezze a sérülést vagy rosszullétet;
• és saját lehetőségeihez mérten dolgozzon a fejlődéséért.

A fejlődés nem kizárólag az edző munkája. A játékos részéről is figyelmet, kitartást és egyre tudatosabb részvételt kíván.

Kapcsolat a szülőkkel

A szülők támogatása ebben az életkorban is meghatározó, miközben a játékos fokozatos önállósodása egyre fontosabbá válik.

A klub azt kéri a szülőktől, hogy:

• támogassák a rendszeres részvételt;
• segítsék a megfelelő napirendet és pihenést;
• ne kizárólag a mérkőzés eredménye alapján értékeljék a gyermeket;
• ne irányítsák a pálya széléről;
• kérdés esetén megfelelő időpontban egyeztessenek az edzővel;
• és hagyjanak teret a gyermek saját sportélményeinek feldolgozására.

A közös cél az, hogy a játékos ne külső nyomásból, hanem belső igényből akarjon fejlődni.

Mit szeretnénk elérni?

Az U13–U15-ös képzés végére olyan játékosokat szeretnénk látni, akik:

• technikailag egyre biztosabbak;
• a labda érkezése előtt tájékozódnak;
• értik a játék alapvető összefüggéseit;
• képesek együttműködni;
• felismerik a szabad területet és a szabad játékost;
• labdaszerzés és labdavesztés után gyorsan reagálnak;
• vállalják az 1v1 helyzeteket;
• képesek több szerepkörben gondolkodni;
• elfogadják a csapaton belüli felelősségüket;
• és nyitottak a további tanulásra.

A képzési program célja nem kész játékosok előállítása.

Olyan alapokat, gondolkodást és munkakultúrát szeretnénk kialakítani, amelyre a játékos a későbbi korosztályokban, magasabb versenyszinten vagy a felnőtt sportban is építeni tud.

A mérkőzést meg akarjuk nyerni. A játékost azonban hosszabb útra készítjük fel.