Előzmény:

Az őszi mérkőzés hazai környezetben, nagy arányú vereséggel végződött (0:14).

Herceghalmon a 2024 év, új szakmai programmal kezdődött, amely minden játékosnak olyan újdonság volt, amelynek megértése és játékban való visszaigazolása csak az elmúlt napokban, kb egy hete mutatkozott meg. Igaz ez az U11 csapatra, de mostanra már az U13 és U15 csapatra is. Persze, feltehető a kérdés, hogy eredményekben mikor fog megmutatkozni?

Erre ha tudnám a választ, akkor már az 5 lottót is kitöltöttem volna 🙂

 

Komolyra fordítva a szót, nem csak az edzőn és a tanítandó szakanyagon múlik, hanem a befogadó játékosokon és még ezer dolog is befolyásolhatja. Én inkább azt mondom, hogy a mérkőzéseken lássunk egyre több tanított dolgot, aztán ahogy ráéreznek a gyerekek, akkor kezdődik a gyorsabb változás is. 

A mai napon Felcsútra mentünk, ahova teljes csapattal mentünk volna, de sajnos érkeztek a telefonok, így csak az U11 beugró játékosokkal lettünk meg a mérkőzésre. Nem jó előjelek, de ez nem tudott visszatartani attól, hogy egy jó mérkőzést játszunk az eddigi veretlen ellenfelünk ellen a Pancho Aréna edzőpályáján. 

Mikor megérkeztünk és szembe találkoztunk az ellenfél játékosokkal, volt bennem egy kis irigység (majd erre visszatérek még), hiszen minden Felcsúti játékos egységes gála öltözetben, vártak bennünket. Úgy éreztem magam a szedett-vedett csapatommal, mint egy hegyi vándor a fővárosban. 

Nem tartott sokáig, hiszen hamar bementünk az öltözőbe, aminek után már mi is, csapatnak néztünk ki. Készülődés közben elővettem a téli szakmai dolgozatokat, hogy felszínre hozzuk az eddigi elméleti tanultakat, amiket kiegészítettem egy-két új tanáccsal, tovább emelve a klubfilozófiai ismereteiket.

A srácoknak ez is újdonság volt, pedig csak hasznosan szerettem volna kitölteni az időt, amely a mérkőzés előtt még rendelkezésünkre állt. 

 

A hazai Felcsúti csapat szinte azonnal magához vette a kezdeményezést, aminek nem nagyon örültem, de tudtam, hogy csak idő kérdése mikor fordul a kocka. Az ellenfelünkben volt egy szélvész gyors fiú, akire épített az ellenfelünk, és be is bizonyította, hogy valóban kiemelkedő játékos. Meg is lőtte az első félidőben a maga és csapata első gólját, de szerencsére az U11-es játékosunk Osztovits Vincze góljával egalizáltuk a félidő eredményét (1:1).

A lefújás után alig tudtak levánszorogni a játékosaim a külső zónába egy kis frissítőért. Megbeszéltünk mindent amit kellett,! Fáradtak voltak a fiúk, de alig hitték el, hogy a félidőben döntetlenre állunk! 

Már csak a tüzet kellett bennük valahogy fennen tartanom, hogy a második félidőre is folytassuk a megtanult játékunkat.

Fáradtság ide vagy oda, becsülettel küzdöttünk, miközben ellenfelünk szinte lecserélte a teljes kezdőcsapatát, így meg is történt a baj, hiszen megkaptuk a második, harmadik majd a meccs vége felé a negyedik gólunkat is. Hiába volt sokkal több tiszta lehetőségünk a gól lövésre, nem találtunk be az ellenfél kapujába. A végeredmény 4:1 (1:1 a felcsútiak javára..

Ugyanakkor a kapott gólok ellenére, mi irányítottuk a mérkőzés nagy részét, és ellenfelünknek kellett hozzánk alkalmazkodni, ami azt jelenti, hogy jó úton vagyon!

Nagyon büszke voltam a srácokra, hiszen ilyen meccseken tudjuk megmutatni, hogy a vereségeink ellenére, bennünket senki sem írhat le, sőt..

Igenis, számolni kell majd velünk a jövőben!

 

Gratulálunk a Felcsúti csapatnak a sportszerű mérkőzésért, és a győzelmükhöz!

Mindezt annak tudatában mondom, hogy ezen a napon mi játszottuk inkább tudatos focit, így már az a kis irigység teljesen el is tűnt bennem! -mert nem minden a külsőség, fontos mi van bennünk, a csapatunkban 🙂