Azon gondolkodtam, hogy egy-egy utánpótlás mérkőzésbe mennyire kell belemászni a szakmai, érzelmi és egyéb gondolatokkal egy beszámolóban.

A legtöbb esetben, ha győzelem van, akkor magasztalni illik a csapatot, az edzőt, a klubot és kiemelni a legjobbakat, a góllövőket.

Ha pedig vereség van, akkor szidni illik a játékvezetőket, az edzőt és talán az ellenfelet, de sorolhatnám még! De, valamit nem szoktak figyelembe venni:

A győzelem és vereség, két olyan tanulási folyamat, ami nem csak a futballpályán, hanem az életben is végig kíséri a játékosokat, és minden érintettet. Amennyiben mindig megmagyarázzuk a jó és rossz dolgokat a mérkőzéseken, úgy elfeledtetjük az igazi lényeget. A csapat összetartozást, a játékot, az élményszerzés lehetőségét, a nehézségek leküzdését és megannyi fontos részletet, amely a mindennapokban ér bármelyikünket. Egy ilyen bevezető után, hogyan kellene értékelni az U13-as csapatunk PAFC elleni súlyos vereséget, valamint pl. a Pátka elleni győzelmet. Most aki olvasod a soraimat, biztosan arra gondolsz, hogy a PAFC egy Akadémia, míg a Pátka egy kis falusi csapat, ami megmagyarázza a két ellentétet. Pedig nem! vagyis…

Beszélhetünk-e csak szakmai nézőpontú elemzésről? Ez nem olyan, mint a suliban egyik nap 5-öst, míg a másik nap 1-est kap a gyermek. Míg a suliban, a tananyag napi tudását értékelik, addig a futballban egy hosszú távú tanulási folyamatot kell kialakítani, amiben „igen” kellenek pofonok és sikerek, az eredményesség területén. Más az egyéni lehetősége egy diáknak és más egy csapat közösségnek, ahol nem csak az egyéni, hanem a csoport- együttes teljesítmény is napi szinten változhat.

Ha a suliban egy gyenge tanuló, az átlag kettesből néhány hónap után erős hármas lesz, akkor a megkérdezettek egyik fele csettint egyet a fejlődés eredményére, míg a másik fele lesajnálóan legyint, hiszen hol van ez a kiválóhoz. Kérlek Kedves Olvasó, most dönts, hogy melyik oldalra állsz?

A válaszod megmutatja, hogy egy focimérkőzés eredménye miként befolyásolhatja a szülői, szurkolói, szimpatizáns gondolkodást! 

Biztos, hogy a kettesből erős hármas fejlődés elég lesz, hogy minden csapat ellen eredményesek legyünk? 

Biztos, hogy minden mérkőzés megnyerése (pl. PAFC) után színtiszta ötöst kell kapni a csapatnak, a játékosoknak? 

és ha mindig nyer egy csapat, akkor tuti, hogy a képzésük, az edzőjük, a játékosaik és a stáb megfelelő ahhoz, hogy a játékosaiból labdarúgókat vagy labdarúgást szerető, esetleg később szponzor váljon? 

Biztos, hogy jobb a csapatkohézió, mint egy kisebb klub sajátos problémáival? 

Biztos, hogy jobb lenne ott a gyermeknek, mint a jelenlegi csapatánál?

Egy Utánpótlás mérkőzésen, ha megfelelő szakmaisággal szeretnénk beszámolót írni, akkor az eredménytől független nyilatkozatra van szükség ahhoz (kizárólag szakmai szempontokról kellene beszélni), hogy a képzés aznapi teljesítményét értékelhessük. Amennyiben az eredmény hajszolása, megmondása a tárgya a beszámolónak, akkor már átléptünk a másoknak való mutogatásban, magyarázkodásban és a marketing eszközöket felhasználni a klub, a csapat és az edző egójának építésében.

A szülők felé a győzelem mutatja, hogy jó úton van a csapat (a gyermeke), míg a csapat vereségénél az edző, a klub körülmények és megannyi külső tényezőkről fröcsögnek a külsősök.

Olyan még nem volt, egy vereség vagy győzelem után, hogy bárki is megkérdezte volna:

• A gyermekeink egyéni és csapatjáték tovább lépéséhez, milyen lehetőségekben tudnánk segíteni, hogy a játékélmény tanulásában magasabb szintre léphessenek?
• Van-e a csapatunkban több mint az alkalmi sikerek és a csapat közösséghez tartozás?
• A mai sikertelenség oka, a múltban vagy a jelenben keresendő?
• Minden gyermekjátékosunk alkalmas, a folyamatos napi szintű edzések, mérkőzések kihívásaira?
• A siker vagy kudarc okait tudjuk napi, heti szinten mérni?
• Van olyan lehetőségünk, ami a fejlődés vagy visszaesés okait feltárhatja?

Nos!

Ha eljutunk a fenti kérdések feltevéséhez és megválaszolásához, utána kezdhetjük a saját munkánkat, a játékosok edzésmunka befektetését, a klub általi lehetőségeket felmérni, összevetni az ellenfelünk hasonló folyamat modelljének megismerésével.

Majd csak ezután lehet és kell (egyáltalán?), a beszámolókat megjeleníteni!

Ameddig az eredményeket hajkurásszuk, semmivel sem vagyunk különbek, mint az utca embere, aki kíváncsi a szomszéd boltok kenyér árának megismeréséhez. Az, hogy milyen alapanyagból, összetevőkből és milyen körülmények között készül a „kenyér”, már senkit sem érdekel! Na ezért mondom, a fogyasztókat csak az árak érdeklik…

Pont, mint a labdarúgásban!

Hajrá Herceghalom!